1.évad 7.rész

Eredtei anyag a videómból:

Mikor sétáltam a suli felé, megláttam Melodyt. Mikor ő is észrevett elkezdett rohanni felém és hirtelen megölelt. Kicsit lesokkoltam, de mielőtt bármit mondhattam volna letámadott.
-Képzeld!! Nathaniel tegnap elvitt randizni! Egy nagyon kellemes kávézóba mentünk és nagyon kedves volt. IMÁDOM!-örvendezett széles mosollyal az arcán
-Tényleg? Mekkora meglepetés!-tartottam a titkomat
-Ugye? Engem is meglepett!
-Nagyon kedves tőle hogy elvitt téged egy randira!-köszi Nathaniel...örök hálám
Ezek után ketten bementünk a suliba és a kerten keresztül közelítettük meg az épületet. Kint megláttam Castielt aki egy padon ült. Ő is rám nézett de én továbbmentem. Nem töröm magam miatta. Ám mikor elhaladtunk előtte, megragadta a kezemet. Intettem Melodynak hogy bent várjon meg.
-Tudnánk egy picit beszélni?-kérdezte
-......mondjad
-Most egész végig kerülni fogjuk egymást emiatt?
-Nem csak rajtam múlik....
-Hát de a te hisztizésed miatt volt
-Most komolyan rám fogod az egészet?!-akadtam ki
-Én nem csináltam semmit az tuti-flegmázott
-Még hogy semmit?! Na jó....én nem társalgok tovább veled, hagyj békén.
Azzal fogtam magam és távoztam. Dühösen léptem be a suliba ahol Melody állt. Rá is kérdezett mi a baj.
-Minden rendben? Castiel mondott valamit?
-Igen mondott, és végtelenül ostoba. Észre sem veszi mennyire megbántott és elkezdte hogy ő nem csinált semmit és én vagyok a hisztis!...chh...-dühöngtem
-Ez....bunkó
-Nekem mondod?! Mindegy,menjünk órára mert az igazgatónő megint kiakad rám.
Óra közben Alexy is észrevette rajtam az idegességet, így ő is megkérdezte minden rendben-e. Ő még ugye nem tud erről a veszekedésről ami történt. De úgy döntöttem, elmondom neki. Mikor kicsöngettek hátramentünk a lépcsőkhöz.
-Szóval?-kérdezte
-Nem akarlak ezzel zaklatni,de az történt hogy Castiellel összevesztünk mert ronda dolgokat mondott egy kedves barátomról. És még ő van megsértődve és azt hajtogatja hogy túl reagáltam.
-Castiel az a vöri nem?
-De...ő az
-Aki bántja az én cukorfalatomat annak bűnhődnie kell! Mit csináljunk vele?
-Kedves vagy de ne bántsátok...
-Túl kedves vagy...ő bántott nem? Szavakkal ugyan de ne hagyd magad. Ne nyeld le
-Igyekszem de utálom a konfliktusokat
-Pici vagy de biztos vagyok benne hogy erős is!-mosolygott és hirtelen magához szorított.-Olyan vagy mint egy baba!
-N..ne már!
-Az ölelés az segít nem? Én úgy tudom!
-Jól tudod de ez fáj!
-Haha, dehogy fáj-nevetett
-......Alexy
Mikor elengedett elnevettem magamat én is. Nem bírtam ki.
-Hülye gyerek!
-Há!! Mondtam hogy segíteni fog már is röhögsz.
Alexyvel visszamentünk a fő folyosóra,ahol Armin épp telefonált. Elkezdett csikizni az az őrült, amire a tesója picit ideges lett.

Armin erre dühösen bevonult egy osztályterembe, mi meg Alexyvel röhögve tovább álltunk. Mikor kiértünk a suliból, Alexy elbúcsúzott tőlem és elindult haza. Én vártam a buszomat....

-Te is buszozol ahogy látom...-szólalt meg Castiel mellettem

-Én mindig is buszoztam

Castiel nagyon nézett engem, de nem szólalt meg. Ne bámuljon.....nincs kedvem beszélgetni sem vele. Miért nem lehet egyszerűen engem békén hagyni?

-Figyelj....lehet kicsit hülyén viselkedtem veled-szólalt ismét meg

-Chh...kicsit?

-Jó akkor nagyon, nem mindegy?! bocsánat....-kapta fel a vizet

-Egyáltalán nem mindegy, mert ezek szerint nem tudod beismerni a hibáidat...

Erre már nem válaszolt csak sóhajtott egyet. Én nem hagytam annyiban.

-Ezek szerint csak azért kérsz bocsánatot hogy tiszta legyen a lelkiismereted...szép mondhatom

-Nem azért kérek bocsánatot...

-Akkor minek? Csak hogy még jobban felidegesíts?!

-Ha lenyugodnál talán elmondanám....hisztis

-De nem nyugszom le mert megint sértegetsz!!!!

-Nyugodj már le az isten szerelmére, rohadt idegesítő vagy így!

-Ja hogy még idegesítő is vagyok?!!-fakadtam ki

Sarkon fordultam és indultam volna inkább gyalog haza, de Castiel megragadta a kezemet. Visszarántott magához, és a szemebe nézett.

-Azért kérek bocsánatot mert bírlak, jobban mint egy barátot!

Megcsókolt....fogta magát és megcsókolt. Teljesen lefagytam, annyira hogy időm sem volt védekezni. Mikor elengedett,hátrább léptem és egyszerűen megszólaltam.

-Sajnálom Castiel.

Ő elvörösödött és nem is akart rám nézni.

-Csak én érzek így ugye?-kérdezte csalódottan

-.....Ne haragudj-válaszoltam, a francba is nem gondoltam erre. Nem akarom megbántani. Ken...most Castiel. Nem akarok senkinek fájdalmat okozni!

-......Valahogy megemésztem majd

Ekkor rám nézett és egy halvány mosoly keretében kinyújtotta felém a kezét.

-De ha kellenék, én itt leszek rendben?

-Rendben....

Majd.....felszállt a buszra és elment. Most egy cipőben érzem magam Alexyvel, csak én nem a szexualitásom miatt mondtam nemet. Nem érzek Castiel iránt barátságnál többet. Volt mikor éreztem, de az régebben volt és a gyerekes viselkedése teljesen megváltoztatta a dolgokat bennem. Ilyen mikor valaki kiszeret valakiből. És, valljuk be az időzítés sem volt a legjobb. Tényleg rossz érzés visszautasítani egy embert aki szeret....sajnálom Castiel.