1.évad 6.rész
Őszi szünet után miután bementem a suliba mindenki fel volt töltődve. Beléptem a kapun és a lányok rám vetették magukat, és együtt mentünk első órára. Mr.Faraize már bent várt minket, vészjósló papírosokkal. Nem is tétovázott.
-Remélem jól telt az őszi szünetük, mert a mai órát egy egy kis ismétlő dolgozattal kezdjük!
-Remek....már is kihasználják hogy volt egy kis pihenés-elégedetlenkedtem
Ne de nem volt mit tenni, megírtuk a dolgozatot. Hát mondanom sem kell hogy borzasztó lett.
Mikor kimentem a folyosóra láttam hogy Nathaniel egy ismeretlen lánnyal beszélget, és....Melody figyeli őket egy szekrény mögül. Oké, ez kissé csak nekem bizarr? Tudni akartam mi lehet olyan érdekes abban a beszélgetésben, így hát én is megbújtam egy szekrény mögé. Elég érdekes stílusú ruhája volt a lánynak. Nathaniel biztos elment vele valahova, ugyan is azt mondta "örülök hogy tetszett, nagyon kellemes társaságvoltál". Hmm.....Oké, de Melody miért figyeled őket mint valami stalker? Ezek után Nathaniel megölelte a lányt, majd azzal távozott is az ismeretlen. Melody hirtelen kirohant a szekrény mögül, egyenesen az öltözőbe. Úgy döntöttem követem....
Lihegve nyitottam be a lányöltözőbe, ahol a szomorú Melody állt.
-Melody mi a baj?!-kérdeztem ilyedten
-S...semmi....-válaszolt, fojtogatta a sírás
-Kérlek mond el, a semmiért nem állna sírásra a szád!
-Jólvan......az az igazság hogy.....szerelemes vagyok Nathanielbe, de kérlek ne mond el senkinek! Nagyon megalázó lenne....
-Éééés az zavart hogy megölelte azt a másik lányt?
-I...igazából igen
Erre elmosolyodtam, és egy határozott bólintással Melody tudtára adtam hogy nálam a titka biztonságba van.
-Köszönöm Koemi-mosolyodott ő is el
Ezek után Melody belém karolt és kimentünk egy kicsit levegőzni hogy lenyugodjon. Szerintem nagyon aranyos hogy szerelmes Nathanielbe. Megpróbálok valamit tenni értük....hátha 'Nat elhívná randizni. Így hát ennek reményében visszakísértem Melodyt az osztályterembe, majd bementem meglátogatni Nathanielt a DÖK-ös terembe.
-Szia Nathaniel! Lenne egy kérdésem!-mosolyogtam elég furán
-Szia! Persze mondjad
-Szóóóóval nem tetszik egy lány innen a gimiből?-vigyorogtam mint a tejbe tök
-Miért kérdezed?-nagyon elvörösödött
-Csak azért mert ismerek egy lányt akinek tetszel. Barna hajú,csinos és nagyon szorgalmas!
-A...aranyos vagy Koemi de....az érzéseid egyoldalúak-kacagta el magát zavarában
Erre kikerekedtek a szemeim, és eléggé zavarba is jöttem....én nem....magamról beszélek!
-NEM ÉN!.......Melodyról beszélek
-Melody?-lepődött meg
-Szerelmes beléd és...szegény sírt is ma....De nem tőlem tudod okés? Én csak segíteni akarok neki
-Nos...Melody aranyos lány és nincs vele bajom. Tényleg szorgalmas is, talán elhívom valahova hogy ne érezze reménytelennek a helyzetet.-mosolygott
-Tényleg? Megtennéd?-csillogtak a szemeim
-Persze, nem érzem akadályát!
-Köszönöm! Te vagy a legjobb!!
-Remélem Melody is boldogabb lesz.
Remek, ez is el van intézve! Huhh....aztán érezd jól magad Melody! A folyosó végén megláttam Violát és Alexyt. Jó látni hogy ilyen hamar beilleszkedett a kis kékség....és hogy Viola is megnyílt neki. Ám....ekkor elég fura dolognak lettem szemtanúja.
Viola közelebb lépett Alexyhez, és hát......megcsókolta. Asszem. Eleinte próbáltam elhitetni magammal hogy csak képzelődőm de nem. Viola megcsókolta Alexyt. Szegény kis kékségem teljesen lefagyott. Óvatosan eltolta magától Violát és megszólalt.
-Ne haragudj Viola de...én nem tudom viszonozni az érzéseidet
Viola szája lekonyult. Nagyon érzékeny lány és egy visszautasítást megemészteni különösen nehéz neki...
-De...miért?-kérdezte
-Ezek szerint már csak te nem tudod....őszinte leszek veled Viola. A helyzet az, hogy.....én nem a lányok iránt vonzódom. Sajnálom. Te nagyon aranyos lány vagy de...ez nem fog menni. Neharagudj
Viola teljesen lefagyott, de valahol megkönnyebbülést éreztem a hangján hogy nem ő az oka annak, hogy Alexy nem viszonozza az érzéseit. Hanem teljesen más.
-O...oh....köszönöm hogy őszinte voltál velem Alexy, és ne haragudj.
Viola lassan elsétált mellettem. Először Alexyhez mentem oda, ugyan is nem lehetett könnyű elmondani ezt egy olyan lánynak aki beleszeretett.
-Alexy minden oke?.....nem állt szándékomban hallgatózni de...hallottam a dolgokat.
-Sajnálom Violát. Kedves lány, de nem tudok ez ellen tenni.
-Megyek beszélek vele is....-mosolyodtam el
Ki is mentem a kertbe, Viola általában ott szokott rajzoglatni. És ott is volt.
-Szia Viola...-köszöntem bizonytalanul
-Szia...gondolom azért jöttél mert már tudsz mindent
-Figyelj.....te nagyon aranyos vagy, de az hogy Alexy meleg nem megváltoztatható. El kell fogadnod.
-Köszönöm Koemi....valahogy megemésztem majd.
Ekkor hirtelen megöleltem őt, nem bírtam nézni hogy egy barátnőm szomorú és, az ölelés mindig segít. Viola meglepődött és....lehet túl erősen szorítottam
-A...azért elengedhetnél nem gondolod?
-Most szomorú vagy és az ölelés segít...cssssshhh!
-O..oké már érzem...elég lesz...fáj!
-Jólvan, akkor elengedlek de csak ezért mert már érzem hogy boldog vagy UGYE?!
-A..abszolút csak levegőt nem kapok!
-Oh......bocsi-engedtem el Violát
Szerencsémre kacagni kezdett. Ezt akartam elérni.
-Te bolond vagy, mondták már?-nevetett
-Volt már alaklom hogy mondták, és most te is. Újabb gyöngyszem a gyűjteményben!
Ekkor hirtelen Lysander hangját hallottam bentről
-KOEMI GYERE!-kiáltott
-Huhh?-lepődtem meg
Befutottam a terembe, ahonnan a hang jött. Lysander állt ott széles mosollyal a száján.
-Lysander? Miért üvöltözöl ki az ablakon?
-Kaptam híreket Kenről. Gondoltam érdekelhet. Nem túl nagy szám de úgy véltem, boldoggá tehet-mosolygott
Én teljesen lefagytam. A szívem úgy vert mint az állat.
-Mondjad! Jól van ugye?!
-Persze minden rendben. Küldött egy képet neked, és üzeni hogy nincs miért emésztened magad
Mikor megláttam, nem hittem a szememnek. Ez tényleg ő lenne?! Kizárt.....vagy igen?
-Ez komolyan ő?!-kérdeztem sokkolva Lysandert
-Igen! Tudod mivel katonai suliba jár, kicsit megemberesedett a hónapok alatt.
-Hát...nem kicsit-vörösödtem el teljesen
Lysander ekkor picit közelebb lépett hozzám és gyengéden mosolygott.
-A nagy örömre, nem lenne kedved eljönni egyet fagyizni a Parkba?
-De! Persze, miért ne!-mentem bele örömmel
-Remek, akkor gyere!-nyújtotta a kezét hogy belekaroljak
Lysanderrel elindultunk a Parkba, közösen. Miközben fagyiztunk, egyik pillanatban a számhoz nyúlt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése