1.évad 4.rész

Eredeti anyag a videómból: 

A lábam még mindig törött. Lassan le lehet venni a gipszet róla, de arra még várni kell. Viszont a suli nem vár meg,úgyhogy be kell mennem. Először Nathanielhez látogattam be, mivel ő cipelt haza akkor délután. Mikor beléptem szélesen elmosolyodott, úgy látszik örül.
-Szia! Helyre jött a lábad már?-érdeklődött
-Nemsokára leveszik a gipszet, szóval rendben vagyok.
-Remek! Akkor köszöntelek újra köztünk!
-Köszi Nathaniel!-mosolyodtam én is el
Mivel lassacskán csöngettek, az osztályom felé vettem az irányt. Mikor beléptem az osztályba mindenki egyből letámadott. Először Viola lépett oda hozzám.
-Szia! Hallottuk hogy eltörted a lábada, de örülünk hogy már rendben vagy és visszajöttél!
-Köszi ez kedves!-mosolyogtam
-Ja...eléggé ránk ijesztettél csajszi, vigyázz már magadra-lépett oda Kim
-Bocsi,nem fordul elő többet anyu!
-Igaza van Kimnek Koemi! Minek rohangáltok a gimiben? Egyáltalán kivel rohangálsz te suli után?-kérdezősködött Rosalia
-Aaaaaz nem fontos! A lényeg hogy minden okes nem?-jöttem picit zavarba
-Engem érdekelne ki volt az....nem szép dolog amit csinált veled-mondta Melody
-S..senkise! Csak siettem ééés....elestem!-próbáltam kontrázni
Ám ekkor megszólalt az én drága barátnőm Iris.....
-Nekem Castiel egészen mást mondott!-kacagott
-Hehe....ömmm-a fenébe Iris...nemár!
Kim egyből ravaszul közelebb is lépett hozzám, egyből tudtam hogy mindenki rosszat fog gondolni....
-'Cas rádpattant? Ezt nem gondoltam volna
-N...nem erről van szó!! Mi csak...barátok vagyunk!-dadogtam zavaromban
-Nemár Koemi....nekünk igazán elmondhatod-kacsintott Rosalia
-De tényleg nincs semmi.....
-Kár...pedig összeillenétek szerintem-szólalt fel Melody
Erre már nem is válaszoltam csak teljes zavaromban ott álltam és a legkínosabban nevettem. Segítségemre Peggy sietett, néha csak jókor van jó helyen......na vagy mindig ugye.
-Najó el a kezekkel tőle!.....gyere-karon ragadt és kivitt a folyosóra.
-Mesélj! Hogy törted el a lábadat-kezdett bele
-Ne tartsd a mikrofont az arcomba és akkor elmondom
-Rendben! Szóóóval?
-Futottam mert már sietnem kellett haza és elestem....Nathaniel rám talált és az orvosi után hazavitt
-Hmmm.....nagyobb szenzációra számítottam-mondta csalódottan
-Akkor is csak....ennyi történt...
-Na mindegy, haladok tovább pápá!
-Szia!
Remek....az egész suli tele van most pletykákkal. Ezek után úgy döntöttem hogy kiülök az udvarra, kellet egy kis friss levegő. Legalább lesz egy kis nyugalmam.....ám ekkor lépteket hallottam....
-NEM LEHET EGY CSEPP NYUGALMAM SEM?!-üvöltöttem fel, anélkül hogy láttam volna ki is az.
Felpillantottam, és Castiel állt előttem egy kajás szatyorral.

-Ne haragudj a tegnapiért és köszi hogy nem beszélsz róla....ezért gondoltam kapsz valamit. Elégedj meg vele-mondta vörösen
-Hoppá! Már ajándékot is kapok az úrtól? Hát ez megtisztelő!
-Érezd is megtisztelőnek! És ne szokj hozzá, ez egy kivételes alkalom mert suta vagy.
-Ha....ha...ha! vicces....-ironizáltam
-Nos...most már azt hiszem egyenlően állunk
-Szerintem is!
-Szóval....innentől kezdve nem ismerjük egymást értettél?
-Igen is főnök....azaz uram...azaz kapitány-humorizáltam
-Ne viccelődj! Nem vagyunk haverok, a Ken gyerekkel viccelődj-mondta viccesen, de én valahogy már nem tudtam ezt poénnak venni, annyit emlegeti. Tényleg elkezdett zavarni ráadásul ma a szokásosnál is hisztisebb vagyok a pletykák miatt....
-Muszáj mindig emlegetned őt? Lelkiismeret furdalásom van miatta még mindig....
Castiel épp megszólalt volna, az arcát látva elég indulatosan is, ám Lysander ekkor odalépett.
-Mi a vita tárgya?
-Majd Castiel elmondja....
-A kisasszony hisztis egy kis féreg miatt aki bele volt zúgva de elment....
Ennél a pontnál már azt éreztem, ha ezt nem hagyja abba tényleg megütöm. Nincs joga Kenről így beszélni!
Lysander értetlenül állt a helyzet előtt.
-Ki az a Ken? És miért féreg?
Éreztem hogy a düh mindjárt könnyeket fakaszt belőlem....ne hívják már féregnek! De Castiel csak azért sem volt képes befogni...
-Nos azért féreg az a valaki mert egy szemüveges nyomorék és keksszel próbált bevágódni Koeminél...chhh...igazi szerencsétlen
Na erre már nem bírtam magamba tartani a dolgokat, kiakadtam. Ken a gyenge pontom és utálom hogy így beszélnek egy olyan kedves fiúról mint őt, hiába volt néha idegesítő vagy gáz. Robbantam!
-ELÉG!!!-lekevertem egy hatalmasat Castielnek, akkorát hogy a kezem nyoma is rajta maradt.

-HAGYD ABBA! Szegény csak próbálkozott, miért kell a semmiért bántani?! Ha egyszer is megpróbáltad volna megismerni, nem így beszélnél róla!! Ő biztos kedvelt, pedig te állandóan bántottad!-ezek után fogtam magamat és a könnyeimet visszatartva befutottam a suliba. A gipsz sem érdekelt, a fájdalom sem, csak el akartam onnan tűnni még időben mielőtt elbőgőm magam. Alig láttam valamit a könnyeimtől, neki is mentem Nathanielnek. Ő persze rögtön látta hogy valami rohadtul nem okés.

-Koemi?! Mi a baj?!

-.....miért bántják?! Pedig ő senkinek sem ártott és nekem van állandóan lelkiismeret furdalásom miatta!! ELEGEM VAN!-fakadtam ki teljesen még előtte is

Hirtelen megöleltem Nathanielt, aki kedvesen letörölte a könnyeimet.

Hallottam még hogy Castiel és Lysander utánam siet. Castiel hirtelen kivett Nathaniel kezéből és csúnyán rám nézett.

-Hagyd abba a hisztizést! Minek kell ilyen apróságon így kiakadni?

-Hogy lehetsz ekkora paraszt?! Én azt hittem tudsz jófej is lenni, vagy hogy akár haverok is lehetünk de nem! Mindenkinek igaza volt veled kapcsolatban!! 

-Nem érdekel a véleményed....ilyen vagyok és kész, ha nem tetszik le lehet kopni-nekem jött vállal,és kisétált a suliból

Én teljesen lefagytam. Nem értettem semmit. Eddig tök jófej volt velem, és most kimutatta az igazi arcát...nagyon fájt. Lysander óvatosan megfogta a vállamat.

-Néz, Castiel a haverom de...ez most tényleg nem volt szép tőle. Ha esetleg még kisírnád magad...megvárom.

Nekem persze nem is kellett több. Megragadtam Lysander fölsőjét és zokogni kezdtem. 

Az egyik pillanatban még olyan jófej volt, a másik pillanatban meg már direkt provokált. Jól esett hogy Nathaniel, majd utána Lysander is megvigasztalt. Rájuk legalább lehet számítani. Lysander mögött lassacskán megjelentek a lányok is és aggódva néztek engem. Mikor felnéztem, a szemük rám szegeződött. Próbáltak ők is vigasztalni, és kiderült hogy Castielen kívül mindenkit érdeklek. Örülök hogy ilyen barátaim vannak mint Irisék!