1.évad 3.rész
Másnap reggel, ismét hulla fáradtan és késésben a buszmegállóba rohanva, ott összefutottam Irissel.
-Állandóan kések....ez már vér gáz!!!-akadtam ki magamban
-Szia! Hogyhogy te buszozol?-szólalt fel Iris vékony hangja
-Én már év eleje óta buszozok Iris.....nem tudtad?
-Nem tudtam! Minden esetre akkor reggelente jöhetnénk majd együtt nem?
Erre az arcomról már eltűnt a kedves mosoly, és a szemöldököm picit ráncolódni kezdett idegességemben.
-Hallod....Iris....késésben vagyunk EGYÉBKÉNT!!
Szinte hallottam leesni nála a tantuszt...
-Francba!....tényleg
Próbáltam magamra erőltetni egy kis mosolyt,és megszólaltam nyugodt hangon
-Semmi baj....jön a busz ahogy látom és legalább nem egyedül késünk nem?
Irissel felszálltunk a buszra . Nagyon sokat beszélgettünk, örülök hogy az osztálytársam! Nem volt még alkalmam így csevegni vele, nagyon jófej. Együtt bementünk az első órára. Mikor kicsöngettek a folyosón egy furcsa srácba futottam aki épp Castiellel beszélgetett.
-Heloka!-köszöntem nekik
-Szia Koemi!-Castiel válaszolt
-Szia...még nem hiszem hogy találkoztunk a nevem Lysander-szólalt meg az ismeretlen és a kezét felém nyújtotta és kezet ráztunk.
Milyen puha a keze.....még sosem találkoztam olyan fiúval akinek ennyire puha volt a kacsója. Castielnek látszólag nem tetszett Lysandertől ez az ártatlan gesztus, így közbe is vágott.
-Na jól van csöpi dolgunk van....szeva
-Oké csöpi.....
Intettek egyet és elsétáltak. Azaz Lysander rám mosolygott. Ő úgy látszik egyáltalán nem olyan mint Castiel. A becsöngő fájdalmasan szólalt fel, így el is indultam a terem felé. Útközben belefutottam Kimbe
-Helo szivi! Rég ütköztünk, de asszem most egyszerre lesz óránk-kacsintott
-Király! Van miről dumálnunk!-elmosolyodtam és Kimmel egymásba karolva bementünk a terembe.
Az óra hála Istennek hamar eltelt. Kimmel végig dumáltuk, emiatt külön is ültettek minket. Imádom a csajt. Mindig őszinte velem még akkor is ha kényes dologról van szó. Legkirályabb tanácsadó. Ezután a szünetben kimentem egyet levegőzni, ahol Lysanderbe botlottam......asszem ez a neve.....
-Koemi ugye? Te miért nem fogsz könyvet a kezedben? -kérdezte csodálkozva
-K...kellene?-dadogtam értetlenül
Tényleg....minek fog mindenki könyvet a kezében?!!
-Dolgozat lesz...nagydolgozat. Nem is tudtad?!-szólalt fel
Erre teljesen lefagytam....mivan?!
-......Ez valami rossz vicc......ugye?
-Nem....nem tanultál semmit?
-Nem! Semmit....Semmit az ég világon!!-akadtam ki
-Segítsek? Tanári megbeszélés miatt most van időnk kb 40perc, remélhetőleg nem kevesebb
-Megtennéd?
Persze! Gyere sétáljunk ki a Parkba, ott kevesebb ideges diák van most
-Huhh...remek köszi!
Lysanderrel elindultunk a Parkba. Leültünk a tóhoz és elővette a könyvet. Nagyon kedvesen és érthetően elmagyarázta az anyagot, majd gyorsan ketten megtanultuk a fontosabb részeket. Remekül éreztem magam, és fel is frissültem.
-Huhh...nagyon hálás vagyok most neked Lysander!
-Semmiség.....legalább egy picit megismerkedtünk nem igaz?-mosolygott, ám hirtelen Castiel közénk lépett.
-Miért vagy te hálás?-nézett rám
-Segített utolsó pillanatban megtanítani az anyagot....ezért. De amúgy minek is anyáskodsz?
-Már mondtam, még a végén valami csúnya gimis fiú elkap a folyosón és magáévá tesz a mosdóban. Én a helyedben vigyáznék.-nevette el magát
-Te....abszolút hülye vagy..mondtam már?
-Mondtad párszor de ki számolja?
-Az iskolából csak belőled nézem ki hogy megtennéd-mosolyodtam el ravaszul, na most megkapja
-Szerintem a Ken gyerek lett volna az első aki megpróbálja, de hát ugye elment....
-Ő nem olyan.....de látom téged nagyon érdekel ez a megerőszakolás téma.
Erre már elkezdett letörlődni az a gúnyos vigyor az arcáról. Végre! Haha
-Najó elég lesz....nem vagyok szatír
-Szerintem hasonlítasz egy szatírra!-erre már nem bírtam visszatartani, és röhögni kezdtem
-Hallod?! Nem vicces!!
-Szerintem az! Haha! Castiel a gimis lányok réme, mindenki fusson!-nevettem
-Najó! Most meghalsz!!
-Jujj de félek!-ekkor elkezdtük kergetni egymást. Berohantam a tornaterembe, és szerencsétlenségemhez híven, a másik ajtón velem szembe futott így bele is ütköztem. Le estünk a földre...
Ő felállt, és leporolta a ruháját, nos....én nem nagyon tudtam már feltápászkodni.
-.......Állj már fel
-Nem tudok....esküszöm próbálok de nem megy-nyüszögtem
-Most azt akarod mondani hogy kajra kibicsaklott a bokád?!
-A...azthiszem
-Gyere...segítek
Castiel az ölébe vett és elindultunk be a suliba, ahol Nathaniel jött velünk szembe. Egyből faggatózni is kezdett.
-Mi történt?-kérdezte ilyedten
-Hallod...ebbe ne szólj bele "Nathanielke". Kibicsaklott...ennyi-válaszolt neki Castiel
Nathaniel ekkor teljesen elszörnyülködött, és fogni kezdte a fejét.
-El is törhetett a lába te idióta....
-Mondom....húzz el! Megoldjuk
Nathaniel mit sem törődve Castiel meggondolatlanságával, rám nézett.
-Koemi! mennyire fáj a lábad?
-Nem bírom mozgatni,ráállni sem,rettentően fáj és....alig érzem a helyét....
-Castiel, add át nekem,biztos vagyok benne hogy eltörte!-lépett fel határozottan Nathaniel
-Jólvan dokikám....ha ennyire király vagy odaadom.
Átültem Nathaniel hátára, és bevitt az orvosiba. Sajnos igaza volt, valóban eltörtem a lábamat. Az igazgató arra kérte kísérjen el haza,ugyan is nem nagyon tudok így egyedül haza tántorogni.
-Na gyere, indulunk!
Nathaniel egész végig viccelődött. Annyit nevettünk hogy el is felejtettem közbe a fájdalmat amit a lábamban éreztem.
Fel vitt a szobámba, ami picit zavarba ejtő volt hisz alig ismerem még és...belépett a személyes kis női kuckómba. Minden esetre óvatosan lerakott az ágyra.
-Itt is vagyunk!-mosolygott
-Köszi....nagyon hálás vagyok!
Szó nélkül bólintott, majd elköszönt és mosolyogva távozott. Elég mozgalmas volt a napom. Mááááár csak azt nem tudom hogyan adom be anyáéknak a törött lábam történetét.....mókás lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése