1.évad 1.rész

Eredeti anyag a videómból:


Ez is ugyan-olyan napnak indult mint a többi. Reggeli kelés, fog mosás, gyors gönc keresés és mikor már mindennel készen vagyunk, és egy pislogásnyi pillantást vetünk az órára, rájövünk hogy UCCU NEKI ZABSZALMA mert késésben vagyunk. A buszmegállóban ácsorogva kettőt ásítva a gondolataim csiga módban cikáztak.
-Már megint suli...fantasztikus. Olyan fáradt vagyok azt sem tudom hol vagyok.
A buszon még volt egy kis alkalmam álomra hajtani a fejemet, ám mikor az ajtónyitás fájdalmas hangját meghallottam, nehezen mozgó lábaimat megemelve leszálltam és egyenesen a suliba sétáltam. Mikor az osztályba léptem, bent volt Ken. Ő egy régi osztálytársam. Elég régóta szerelmes belém és hát....sosem tagadta.
-Szia Koemi!! Nagyon szép vagy ma!
-....JAAA hogy te..ömm...köszönöm
-Lenne kedved suli után esetleg egy kis időt....együtt tölteni?-Kérdezte vörösen
-Végül is...miért ne-mondtam kissé bizonytalanul. Nem nagyon szeretek vele lenni félek hogy félre érti a viselkedésemet.

Nos a megbeszéléshez igazodva, iskola után elmentünk Kennel a Parka együtt. Vett csokis kekszet, amit köztudottan nagyon szeret és megosztotta velem. Remekül éreztem magam. Ken kedves gyerek.

Békésen ücsörögtünk ám a távolban észrevettük Castielt, aki gyors,dühös léptekkel trappolt felénk. Felkapta Kent a földről és megmarkolta a pólóját.
-Te kis nyomi!! Mi a frászt csinálsz?!-üvöltött,én pedig lefagytam
-Castiel mi a francot művelsz?!
-Nemhallod Ken?! Szétrúglak!-kiáltozott tovább
-Mi a fészkes fene bajod van neked?! Hagyd már őt békén!-szóltam közbe
Castiel elengedte Ken felsőjét és felém fordult.
-Ti együtt vagytok vagy mi a franc?
-Nem!! Csak elhívott beszélgetni a Parkba és teljesen jól megvoltunk amíg te ide nem jöttél!
Ken kissé félénken, de megszólalt
-Hagyd Koemi....majd mi megoldjuk!
-Igen megoldjuk....Két öklössel igaz öcsi?!-kezdett bele ismét Castiel
-Castiel elég legyen!! Nemtudom mi bajod van Kennel de ő a barátom és szeretném ha leszállnál róla! Lehet hogy nyomi de attól még kedves, ami rólad pedig egyáltalán nem mondható el! Menj el!
-Chh....-szólalt fel flegmán Castiel-Te is olyan vagy mint ez a nyomorék...
Ezzel fogta is magát és elsétált. Mikor már eltűnt a távolban Kenhez fordultam.
-Ken mi volt ez? Miért akart bántani?
-Őszintén nemtudom...valamiért zabos rám, de...valami másról szerettem volna veled igazából beszélgetni
-Miről?-kérdeztem. Elég komoly lett a hangja, ez szokatlan volt tőle.
-Útközben elmondom, ha nembánod haza kísérlek
-Rendben, induljunk!
Intettem, és ketten elindultunk felém. Útközben elmondta hogy holnap el fog menni a suliból, ezért akart még egy kis időt velem tölteni. Elég furán ért a dolog. Hiányozni fog mert mindig kedves volt velem. Búcsúzáskor még egy Plüssmacit is kaptam tőle.
-És csak hogy tudd....mindig szeretni foglak téged!
-....köszönöm!-mosolyodtam el, majd megöleltük egymást és felmentem a házba.
A szobámban még bíbelődtem picit. Tényleg elég fura lesz hogy elmegy. Nem fog senki körbeugrálni meg minden. Úgy érzem tényleg el kell kezdenem barátkozni az iskolában. Holnap kezdődnek a klubba iratkozások. Bevágódok és lehetőleg barátokra is szert teszem....majd elválik!