1.évad 10.rész
Május vége van, pár nap múlva Június és utána vége....
Castiel próbálom elkerülni ugyan is nem szeretném még jobban megbántani. Bár így belegondolva lehet hogy ezzel is bántom. De jobb ez így. Legalább nem hall visszautasítást. Ken...azaz mostmár Kentin felől is egy csomót hallottunk mostanság. Azt írta nemsokára meglátogat minket, bár az még titok hogy mikor. Mikor a folyosón a gondolataimba merülve sétáltam, Alexy jelent meg előttem. Mikor fel emeltem a fejemet hatalmas vigyort láttam az arcán. Néha ijesztő....
-Jól áll neked ez a fölső, látom tanultál tőlem némi dolgot!
-Hát igen, a mestertől tanulok-mosolyodtam én is el
-Amúgy.....ki az a Kentin? Sok mindent hallottam róla és mindenki meg van lepődve mennyire más lett.-érdeklődött
Picit meglepődtem hogy Alexy már is ennyi mindent hallott róla hogy elkezdte érdekelni Ken....azaz Kentin. Ezt még meg kell szoknom. Vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem.
-Kentin egy kis szemüveges "nyomi" volt aki szerelmes volt belém. Állandóan körülugrált és a kedvemben próbált járni és mikor elment ezért volt bűntudatom......nem úgy bántam vele ahogy tényleg megérdemelte volna.
-És most vissza fog jönni...valamikor.....nem félsz?-kérdezte kíváncsian
-Nincs mitől félnem-mosolyogtam-A folyamatos tájékoztatásából ítélve nem haragszik
Mikor ezt kimondtam, nyeltem is egyet azért. Nem is tudtam ideáig hogy lehet tényleg tartok a dologtól. Picit eltűnt a mosolyom és bekerített egy gyenge félelem. Ám Alexy hangja megtörte a gondolat menetemet.
-És ha ő még szerelmes beléd?
-Nem tudom.....lehetséges. Minden esetre megpróbálok vele több időt tölteni. Megérdemli hogy kedvesen bánjak vele.-vörösödtem picit el
-De azért velem is leszek ugye?-szomorodott el a hangja
Erre elkacagtam magamat. Alexy féltékeny...Haha ez aranyos!
-Persze Alexy! Te vagy a legjobb barátom, nem hanyagolnálak el!
Ekkor ő átkarolt, és elindultunk ketten órára. Az egész osztály nyüzsgött. Mr.Faraize alig bírt minket csitítgatni. Óra után felmentem a Kémia terembe mert az igazgatónő kért valami papírt. Fent összefutottam Lysanderrel aki kellemes mosoly kíséretében köszöntött.
-Szia Koemi! Hallottad a hírt igaz?
-Igen! Kentin jönni fog látogatóba-örvendeztem
-Igen....látom eléggé örülsz neki!
-Persze hisz jóba voltunk! Még ha.....nem is úgy mutattam.
-De azért...velem is beszélgetni fogsz ugye?-kérdezte ő is félénken
Mi van itt mindenkivel? Miért hiszi mindenki hogy el fogom hanyagolni őket? Jól esik hogy aggódnak ilyesmiken....vannak akiknek számítok(mosolyogtam)
-Persze!
-Helyes! Ha már itt tartunk, lenne kedved suli után esetleg ismét elmenni.....
Hirtelen zajt hallottunk. Lysander be sem tudta fejezni a mondatát. Egyből a nyuszik szekrényére néztünk és nyitva állt. Piluka sehol....REMEK! Eszeveszettül keresni kezdtük ketten. Már becsöngettek úgyhogy sietnünk kellett. Szerencsénkre az igazgatónő még nem ment be az osztályba. Nyertünk 5 percet. Lerohantunk a lenti folyosóra a nyuszit követve.
-Azt hiszem látom!-mondta Lysander
Hirtelen rá vetette magát és elkapta. A folyosó végén megláttuk az igazgatónőt. Lysander bebújt gyorsan egy szekrény mögé nehogy meglásson minket és engem is magával rántott.
Mikor kifutottam a szekrény mögül, a hátsó ajtót amerre rohantak valaki kinyitotta és szokásomhoz híven eltaknyoltam.....az idegenen. Nathaniel volt az. Teljesen lesokkolt és el is vörösödött. Fogalma sem volt mi a fene történik és én miért fetrengek rajta.
-K...Koemi?!
-Nathaniel?! N..ne haragudj!
-Mit csináltok?!
-Muszáj gyorsan vissza vinni Pilut!
-Fuss! Megpróbállak fedezni titeket-mondta miközben mind a ketten feltápászkodtunk
-Köszi Nathaniel!-kiáltottam és már rohantam is tovább.
Fel futottam a Kémia terembe és Pilut amilyen gyorsan csak lehetett visszatettem a szekrénybe. Jól bezártam, majd lekaptam az asztalról az igazgatónő papírjait is amit még kért. A 2 fiúval egyszerre mentünk be az osztály terembe lihegve....
Mondanom sem kell hogy Nathaniel lecsúszott nyakkendője és Lysander kócos haja meg persze az én kipirosodott arcom mindenkiben érdekes dolgokat sugallt. Castiel dühösen Lysandert és engem kémlelt a padjából. Az igazgatónő dühösen hozzánk trappolt.
-Maguk még is hol voltak?!
-Koeminek segítettünk megkeresni a papírokat és mivel becsöngettek futnunk kellett-szólalt meg Nathaniel
-Az a kis hölgy feladata volt, maguk miért segítettek?!
Úgy éreztem muszáj közbe avatkoznom, nehogy már miattam kapjanak lecseszést a srácok....
-Nem csináltak semmit! A fiúk azért kísértek el mert nem tudtam hol van a terem pontosan. Nagyon segítőkészek voltak!-védtem őket
-Jól van akkor, üljenek le a helyükre és folytassuk az órát-.....néha tényleg félelmetes az igazgatónő hangulat ingadozása. Nagyon is.
Óra után mikor kimentünk odajöttek hozzám a fiúk. Persze Castiel előtte még elég csúnyán rám nézett. Nem is ő lenne ha nem....
-Köszi Koemi hogy kihúztál minket-hálálkodott Nathaniel
-Semmiség, én köszi hogy fedeztetek!-mosolyogtam
Castiel hirtelen Nathaniel és Lysander mellé lépett. Az arca nagyon dühös volt de egyben flegmaságról is árulkodott. Én tudtam mi ez. Féltékeny, megint és MEGINT balhé lesz. Állítom....
-Engem is érdekelne hogy mi volt itt! A lányok jót röhögtek rajta veled együtt Koemi de számomra nem volt annyira vicces-mondta
Nathaniel a fejére tette a kezét. Nem tudja sose letagadni ha valakit idiótának néz....eléggé egyértelmű a testbeszéde.
-Castiel, csak segítettünk neki!
-Vagy nem?! Miért van félrecsúszva a nyakkendőd ha csak "segítettél" neki?!-emelte fel az öklét Castiel
-Mert futottunk te agyoniskolázott! Különben is mi közöd neked ehhez?! Nem mellesleg miért másztam volna rá ha Melody a barátnőm? Láthattad,még őt sem zavarta a dolog mert az ép eszével tudja hogy SEMMI nem történt.....
Ekkor Castiel hirtelen elkapta Nathaniel ingét és nekicsapta a szekrénynek. Na most lett elég! Közbe kell lépnem.
Castiel reakciója persze egyből az volt hogy nekem esett. Még is hogy képzelem hogy beleszólok a "férfias" dolgaiba.
-Mit szólsz bele?! Nem a te dolgod!
-Eddig rohadt elnéző voltam de ebből elég!! Olyan vagy mint egy 5 éves aki nem kapja meg amit akar és toporzékolva hisztizik érte! És ez az, amiért nem tudok rád férfiként tekinteni!! Régen tudtam....azért bántam úgy Kennel régen mert éreztem irántad valamit, de ebben az évben megmutattad hogy mekkora hiba volt! Nekem nem kell egy ötéves! Csalódtam benned, és ezek után aztán tényleg ne számíts semmire! Nem akartalak bántani mert a visszautasítás az fáj, bűntudatom is volt emiatt de nem bírom már! HAGYJ BÉKÉN!-üvöltöztem
Castiel köpni-nyelni nem tudott csak állt ott mint valami oszlop és csak nézett flegmán,mintha egyáltalán nem érdekelné amit mondok. Lehet nem is érdekelte, te tudjátok mit? Engem sem most már. Az düh miatt előjött könnyeimet letöröltem gyorsan, felkaptam a táskámat és elindultam kifelé a suliból. Kint épp Alexy várt a buszra. Mikor meglátott oda jött hozzám.
-Koemi? Mi a baj?
-Semmi! Semmi bajom!-ripakodtam rá
-Mindjárt szétszed az ideg, ne mond hogy semmi baj-mondta és átölelt. Nem is sértődött meg arra hogy ráripakodtam. Pedig mekkora hülye voltam, Alexy a legjobb barátom, vele sem kellene így bánnom.
-Az ölelés segít....és utána elmondhatod hogy mi a baj-mondta
Egy pár percig ölelt magához, majd mikor elengedett kérdően nézett rám.
-Szóval?-kérdezte
Én nem tudtam szólni mert eléggé zavarba jöttem az öleléstől,amit észre is vett.
-Ne vörösödj már el!-nevetett-Még a végén azt hiszik hogy csak megjátszom a melegségemet
-B...bocsi!
-De mond, miért vagy sík ideg?
-Castiel miatt! Beolvastam neki mert rátámadt Nathanielre csak azért mert segített nekem.
-Mindenki tudja hogy beléd van zúgva. Nem igazán tudja titkolni. Lysander is azt mondja hogy gyerekes. Ők is összeverekedtek már...
-Mivan?!-lesokkoltam
-Nem is tudtál róla? Lysander azt mondta hogy elmondta neked
-De nem mondott semmit!-miért titkolta vajon el?
-Kérdezd meg hogy miért nem mondta el. Biztos választ ad majd
-Az lesz! Köszi Alexy...tényleg....mindent!
-Non stop törpe!-mosolygott, majd búcsúzás után távozott is a buszával.
Én elkezdtem rohanni Lysander után, hátha még utolérem. Nem túl gyors a tempója szóval reménykedtem. Szerencsémre megláttam hogy éppen befordult egy utcán, utána is kiáltottam. Mikor megfordult, odamentem és egyből kertelés nélkül hozzákezdtem.
-Koemi? Mi a baj?-kérdezte meglepődve
-Beszélnünk kéne! Hallottam hogy összeverekedtetek Castiellel, ez magyarázatot ad arra hogy miért nézett rád olyan csúnyán mikor bementünk a terembe.
-Valaki elmondta?-mosolyodott el. Ez ilyen " ha már lebuktam nincs mit tenni" mosoly volt.
-Igen! De...te miért nem mondtad el?
-Nem akartalak terhelni. Így is torkig vagy vele.
Ekkor közelebb lépett hozzám és megfogta az arcomat. Ha ezt Castiel látná most is tuti balhét csapna....
-Sajnálom hogy emiatt tönkre ment a barátságotok....-mondtam halkan, el is vörösödtem rendesen. Lysander még sosem közeledett így felém.
-Nem a te hibád, ő ilyen és emiatt.
-De miért ütött meg? Hisz, te csak kedves vagy
-Ő dolga, nem igazán érdekel már
-De nem sajnálod?-lepődtem meg
-Mindig is magának való volt...-elengedte az arcomat és rám mosolygott
-Alexynek igaza volt mikor rólad beszélt, te mindenkitől elvörösödsz-kacagott
-.....Nem is!-ohh dehogynem
-Ez aranyos....na jól van, elindulok tényleg hazafelé. Majd találkozunk
-Okés, szia!-mosolyogtam rá
Én is elindultam haza. Alig várom már a Júniust.......siess!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése